Cikkek, kritikák

Johann Sebastian BACH (1685-1750)
Goldberg Variációk BWV 988, Clavierübung IV (1742)
Gitárra átírta és játssza: EÖTVÖS JÓZSEF

- A hangulat váltakozása, ahogyan egyik szám/variáció csak rövid szünettel úszik át a másikba, szinte már illetlen. Ez a kivonat, mely tulajdonképpen fárasztó mind a hallgatónak, mind az előadónak, csak a variációk egységes áramlását emeli ki, ahogyan azok egymásba olvadnak, akár a felhők, mikor más alakot öltenek. A 16.-ik Variációban ("Ouverture"), még a két szakasz közti szünetet is megszakítás nélkül éri el. Próbálja ki Eötvös tempóit a 19. és a 20. Variáció között – hibátlan. A legtöbb rész vidám hangulatú, de amikor ezeket a mélabús variációk közé helyezzük (mondjuk a 15. és a 21.—mindkettő kánon) az eltérés igen erőteljes. Eötvös, az esztergomi (Magyarország) Nemzetközi Gitár Fesztivál művészeti igazgatója, hatásosan emeli ki a mélabút.
- A teljes CD-t hallgatva, anélkül, hogy lejátszót megállítottam volna, Eötvös Goldbergjének összhangja teljesen megbabonázott. Később, amikor a részleteket is elkezdtem figyelni, ide-oda ugrálva a számok között, már kevésbé volt nyilvánvaló az összhang. Megjegyzés: Ha értékelni akarja a Bach művészetét és Eötvöst, hagyják, hogy azt a bizonyos képet zavartalanul fessék meg.
- Eötvös József egyszerű eleganciával játszik, soha nem használ ok nélkül zenei hatásokat, erre jó példa a 3., 5., és  19. variáció, szóval hangzásuk és áramlásuk kecsességében tűnnek fel. A játékból áradó nyugalom és meghittség, mely a trillákig terjed – gyakran sokkal nehézkesebbnek tűnik gitáron, mint zongorán, de Eötvös ezeket a frázisok megszakítása nélkül játssza (például a 10. Variációban).
-A 9. és a 17. Variáció jó példa Bach hangzásvilágára - hallgassák meg Eötvös, hogyan éri el, hogy kövessék a hangzást, váltogatva a mélyebb, közép és magasabb tartományokat – így énekelnénk Bach hangzásvilágát. Nem pusztán követve, mondjuk a szoprán szólamot, de váltogatva a dominánsabb vagy szükségszerűbb szólamok között, azért, hogy egy hanggal énekeljük el az egész dallamot. Ilyen módon, zenei megnyilvánulásában a hangszín se nem folyamatos, se nem egysíkú, és mégis, annak ellenére, hogy van benne törés, teljes és egy szólamként követhető.